A környékről
„Az Andrássy út két oldalán a Hajtsár (ma Bajza) utcától az Aréna (ma Dózsa György) útig húzódó villanegyed első, mellékutcai telekcsoportja a terület szabályozása során a XXXII. csoport megjelölést kapta. Ez – a Délibáb, Epreskert (ma Munkácsy Mihály) és Nagy János (ma Benczúr) utca által határolt – telektömb volt a legkisebb és a legegyszerűbb beosztású az újonnan kialakítottak között, mivel mindössze hat, egy sorban elhelyezkedő telket tartalmazott, azaz mindnek volt frontja a Délibáb és a Nagy János utca felé is. A tömb összterülete (eredetileg 1438 nö) alig valamivel volt nagyobb, mint egy XIX. század eleji városligeti fasori teleké (1200 nö).
Forrás: Gábor Eszter „Andrássy út és környéke” Osiris Kiadó – Budapest Fõváros Levéltára, Budapest, 2010. 504 oldal
A parcellázást a Fővárosi Közmunkák Tanácsának (FKT) és a Szabad Királyi Pest Városa mérnöki hivatalának jóváhagyásával 1873-ban még a Sugárúti építővállalat végezte, amely azonban az 1873-as gazdasági válság következtében tönkrement. Az út kiépítése és az újonnan kialakított telkek értékesítése így kényszerűen a Fővárosi Közmunkák Tanácsára hárult. A két szélső, vagyis három utcai fronttal rendelkező telek nagysága 300 nö körül, a négy középsőé kisebb, 200 nö körüli volt.”
„Volf Györgynek az S 178. sz. telekre (Benczúr utca 24. – Délibáb utca 7.) tett négyszögölenként 18 forintos ajánlatát 1879. június 5-én fogadta el a FKT. Volf is sietősen, még a vételi szerződés megkötése előtt fordult földszintes nyaraló építési engedélyéért a Tanácshoz. Az építési engedélyt június 24-én megkapta, és a jó ütemű építkezés után november 16-án már a lakhatási engedélyt is kézhez vehette. Volf nyaralójának terveit is Platzer Antal készítette. Mivel ezek a tervek is elvesztek, csak a lakhatási engedély mellékletéből tudjuk, hogy a ház földszintjén négy szoba, előszoba, konyha és kamra, pincéjében pedig fáspince volt. Itt tehát, bár alápincézett volt a ház, a mellékhelyiségek is a lakószintre kerültek. A családnak talán csak három szobája volt, a negyedik szoba cselédszoba lehetett, ha ugyan a cseléd nem a konyhában lakott. (A szokásokat ismerve ez könnyebben elképzelhető, mint az, hogy a tanár családjában ne lett volna személyzet.)
Forrás: Gábor Eszter „Andrássy út és környéke” Osiris Kiadó – Budapest Fõváros Levéltára, Budapest, 2010. 504 oldal
A Volf család 1890-ig lakott a házban, ekkor nevezték ki Volf Györgyöt a (Trefort utcai) m. kir. tanárképző intézet gyakorló gymnasiuma igazgatójának, ahol igazgatói lakást is kapott. Házát eladva odaköltözött, és ott lakott 1897-ben bekövetkezett haláláig.
A Nagy János utca 24. számú házat 1890 augusztusában Rittinger Károlyné sz. Kelemen Irma vette meg 15 000 forintért, majd alig két hónappal később 18 500-ért továbbadta Gfrerer Miklós építési vállalkozónak, aki 1911-ig volt a tulajdonos. 1891-ben a 22. számú ház kerítésének folytatásában éléskamrát építtetett – ennek terve ismeretlen, csupán feltételezzük, hogy különálló épületről lehetett szó. 1897-ben földszintes toldalék épült, felelős építőmestere Zobel F. Ernő volt. Gfrerer és neje évtizedekig lakhatott a kibővített házban (a lakjegyzékekben és a hivatalos iratokon lakcímük megjelölése következetlen, hol Nagy János utca 22., hol 24., hol 22/24.), amelyet 1911-ben adtak el, és ekkor (esetleg már korábban) az I. kerületi Orom u. 8. sz. alatti villájukba költöztek. A vevő Szendrei Sándor és neje volt, akik a régi házat lebontatták, és helyére az új helyi szokásoknak megfelelően kétemeletes bérházat építtettek (szintenként egy-egy 260 m2-es, hatszobás lakással.)”
Nagy János utca 22.
„Gfrerer hamarosan építkezett. Az FKT nem gördített akadályt az építkezés elé. A tervek elvesztek (?), a lakhatási engedély irataiból azonban egyértelmű, hogy Gfrerer Miklós igencsak szokatlan épületre kért és kapott építési engedélyt. A „kétemeletes nyaralónak” nevezett épületben hat lakás volt összesen harminc szobával. Ezzel a tömb földszintes, négyszobás családi házaihoz képest teljesen idegen épülettípus jelent meg itt. A törvényes előírások betartását felügyelő FKT nem emelt kifogást, mert a ház – valószínűleg – megfelelt azoknak. Az 1886-ban hatályba lépett építési előírások szerint itt, az úgynevezett harmadik építési övezetben „nyaralószerűen” kellett építkezni: vagyis a telek utcai határától öt, a szomszéd felőli határtól három méter távolságra; az épület magasságára vonatkozó előírás úgy szólt, hogy egy- és kétemeletes ház a főváros területén bárhol építhető. Tehát nem lehetett kifogásolni a beépítést, ha egy kétemeletes ház az előírt távolságra épült a telek határaitól. Gfrerer maximálisan élt ezzel a lehetőséggel, figyelmen kívül hagyva a környező beépítést. Az Andrássy úti villanegyedben nem ez volt az első kétemeletes bérház. Ray Rezső 1876 és 1881 között építette kétemeletes házát az Andrássy út 105. sz. alatt. Ebben a 278 nö területű telken álló épületben szintenként egy-egy lakás volt nyolc, illetve kilenc szobával, tehát nem lehetett kisebb a Gfrerer-féle háznál. Ám hosszú évekig nem akadt követője, s az Andrássy út villasorán az egyemeletes villa maradt a jellemző épülettípus.
Forrás: Gábor Eszter „Andrássy út és környéke” Osiris Kiadó – Budapest Fõváros Levéltára, Budapest, 2010. 504 oldal
Gfrerer nemhiába volt építési vállalkozó, a várható hasznot tartotta szem előtt; megkereste a jogszabályok közötti hézagot, és kihasználva a szabályalkotók figyelmetlenségét, „robbantott”. A legkevésbé sem volt figyelemmel a környék építészeti jellegére, a telekcsoport megkívánt egységére. A csendes mellékutcában a robbantásnak nagy hatása volt: 1900-ban Sztacho Istvánné építtetett kétemeletes bérházat a Benczúr utca 20. sz. telkére, majd további tizenkét évvel később, 1911–12-ben a 24., 26. és 28. szám alatt is kétemeletes, a telek csaknem egészét elfoglaló bérházak épültek.
Az 1889 és 1912 között rohamosan emelkedő telekárak jelzik, hogy nagy luxus lehetett egy ilyen értékű telken négyszobás villát fenntartani. Gfrerer átköltözött az akkor még olcsóbb Gellérthegyre.”
Az „elveszett” tervek
A Fővárosi Tervtárban, a helyrajzi szám alapján, található terveket illeti, azt lehet elmondani, hogy az eredeti tervekből nem sok van meg, bár ki tudja mennyi volt. Egyedül a Délibáb utca felöli homlokzati rajza ill. a szintenkénti alaprajzok vannak meg. Ha jól betűzőm, akkor a tervező bizonyos Varga Ignác, építőmérnök, a tervek 1889, november 6-ára vannak datálva.
Átalakítások
Későbbi átépítésekről, leválasztásokról csak részleges tervrajzok vannak a tervtárban. Ezek 1913-as keltezésűek. Az biztos, hogy a ház 1913 után valamikor átépült, jelentősen átalakult. Érdemes összevetni pl. a Délibáb utcai fronton fellelhető ablakok számát a maival., ill. a díszítő elemeket, mennyire eltérnek a tervrajztól. A Délibáb utca felől a pince ablakainak elhelyezkedése és száma árulkodik a korábbi állapotokról. Az alábbi átalakítási terven, 1913-ban, még az eredetire nagyon hasonlító díszítő elemek, stukkók látszanak.
A tetőtér átalakítási tervén felfedezhető, hogy az eredeti tervhez képest kevesebb és kevéssé díszesebbek a „kutya ólak”.
Fotók
Gferrer Miklós két társával alapított és vezette építési vállalkozása a Millenniumi vasúthálózat kiépítéséért is felelt (Gfrerer, Schoch és Grossmann vasútépítési vállalat).
Van 4 fényképünk, ami a Fortepan jóvoltából itt látható. Az első két kép sztereó kép, aminek hazai úttörője volt Schoch Frigyes, ezeket is ő készítette. Róla bővebben az Index írt egy cikket.
Az első képen a Délubáb utca felöli kapu látható, télen. A hölgy kilétéről semmit sem tudunk. Érdemes megfigyelni a kép jobb oldalán látható hátsó oszlopfőt. Most ez, a párjával együtt, a kapun belül található, lefordítva, fejel lefele, virágállványnak használva. A következő képen ez jobban látható. Amit még érdemes a képen megnézni az az oszlopokon lévő stukkó „gallérok”. Az eredeti terveken, a házon is, visszaköszön ez a motívum.
A másik kép, ami fellelhető a Fortepan jóvoltából, az interneten, szintén Schoch Frigyes felvétele lehet. Ezen sok nem látszik ugyan a házból, csak a kerítés oszlop. A képen valószínűleg a vállalkozók láthatók. Érdemes azonban a szembe levő, Délibáb utca 6-os számú házat megfigyelni, milyen szépen volt díszítve és milyen szép, keleties tetővel rendelkezett.
További képek a Fortepan jóvoltából, ahol valamennyire látszik a ház. Mind a két kép a Hopp Ferenc múzeum kertjében készült.
